ASZTROLÓGIA, AZ ÖNISMERET ÚTJA

Az asztrológia egy több mint 6000 éves tudományág. Ezen tudomány hol erősebb, hol gyengébb hatást fejtett ki az ősi és modern civilizációkban. Eredete a Kr.e. második és harmadik évszázadban Mezopotámia ősi csillagvallására nyúlik vissza. Mezopotámiából később eljutott a környező térségekbe, és eközben többször átalakult.
Bár voltak időszakok, amikor az asztrológiának jelentősen lecsökkent a népszerűsége, soha nem tűnt el egészen. Tudományos alapjait mi sem erősíti jobban, minthogy az 1900-as évek elején a meteorológusok között jelentős számú asztrológus volt felfedezhető. A tudósok gyakori eltérő nyilatkozatai ellenére az asztrológia az 1980-as évek óta rendkívüli népszerűségre tett szert.

Személyek, akik hatottak az asztrológiára

Platón, majd tanítványa Arisztotelész. Mindketten az idő meghatározására irányuló kísérleteken keresztül hatottak eme tudományágra.

Marcus Manilius írta az első asztrológiai témájú római könyvet, melyet Augustus császárnak ajánlott. A befejezetlen Astronomica című könyv ajánlás szerint Kr.e. 45-ben íródott és befejezetlen maradt.

Ptolemaiosz egyiptomi csillagász, matematikus és földrajztudós volt, aki a Kr.u. 150 körül Alexandria mellett élt. Korábbi adatok alapján mintegy ezer csillagot fedezett fel. Összesen 48 csillagállásról adott felsorolást és leírta a földi szélességi és hosszúsági köröket. A földet tartotta a világegyetem középpontjának, mely elméletét Almageszt című művében fejtette ki. Ez az elmélet lett a csillagászati gondolkodás alapja, több mint ezernégyszáz éven keresztül. Tetrabiblosz című műve a modern asztrológia egyik alapműveként vált ismertté.

Aquinói Szent Tamás gyermekkorában kezdett ez az asztrológiával foglalkozni és egyike volt azon korabeli teológusoknak, akik egyetértettek Arisztotelésszel abban, hogy a csillagok kihatnak az emberek sorsára. Nagyrészt Szent Tamás tevékenységének köszönhető, hogy Arisztotelész gondolatai jelentős szerepet játszottak az asztrológiai gondolkodás fejlődésében. Műveiben úgy érvelt, hogy ha a Hold hatással lehet az apály és dagály váltakozására, akkor a bolygók is hatással lehetnek az emberekre.

Kopernikusz 1530-ban fejezte be nagy művét, a De revolutionibus-t, melyben azt állította, hogy a Föld naponta egyszer megfordul a saját tengelye körül, évente pedig megkerüli a napot. A heliocentrikus (Nap-központú) világkép felváltotta a hagyományos geocentrikus (Föld-központú) világképet.

Nostradamus első komolyabb sikereit pestises beteg gyógyításával aratta. Olaszországi utazásai során ébredt rá, hogy képes a jövőbe látni. A róla szóló leghíresebb történet szerint egy fiatal szerzetessel találkozván térdre borult az előtt. Később ez a fiatalember lett VI. Sixtus Pápa. 1554 után megírta Jóslatok című könyvét. Medici Katalin személyes orvosaként alkalmazta, és e minőségében számtalan horoszkópot készített az olasz család számára. Élete végéig horoszkópoka készítésével és jövendöléseinek megírásával foglalkozott.

William Shakespeare metaforáinak igen jelentős hányada származik az asztrológia területéről. A harminchét Shakespeare színműben több mint száz asztrológiai utalás található, és darabjaiban számos szereplővel kapcsolatban elhangzik, hogy a csillagok állása támogatja vagy akadályozza cselekedeteit. Az állatöv jegyeire hat darabjában találunk egyértelmű utalást, s a balszerencsés eseményekért a szereplők gyakran a bolygókat hibáztatják. Mindez egyértelműen mutatja, hogy Shakespeare korában az asztrológia nagy becsben állt, mindezek az utalások a korabeli nézők számára érthetőek voltak.

Kepler német asztrológus első almanachjában megjósolta a török inváziót, mely be is következett. Innentől kezdve Keplert szakavatott csillagjósként ismerték el. Meg volt győződve arról, hogy a világ eseményei ennek a tudománynak a segítségével előre jelezhetők. A bolygók és a zenei skála között harmonikus viszonyt fedezett fel. Neki tulajdonítják számos , az asztrológusok által használt kisebb aspektusok felfedezéseit.

Dr. Carl Gustav Jung személyes barátságot ápolt Freud-dal, melynek 1913-ban Jung nyíltan vállalt asztrológiai érdeklődése és nézetei vetettek végérvényesen véget. Egy 1911-ben Freudhoz szóló levelében Jung így írt: „Estéimet nagyrészt az asztrológiával való foglalkozás tölti ki. Horoszkópokon végzek számításokat, hogy megtaláljam a pszichológiai igazság lényegének kulcsát. Eközben néhány olyan figyelemre méltó összefüggésre bukkantam, melyet Ön bizonyára hihetetlennek tart majd… Ki merem jelenteni, hogy egy napon nem kevés olyan ismeretet találunk majd az asztrológiában, amelyet elődeink intuitív alapon az égitestekre vetítettek rá.”

Az asztrológia manapság

Az asztrológia napjainkban a hétköznapi kultúra része, olyasmi, amiről mindenkinek van legalább töredékes ismerete. Legalább annyit majdnem mindenki tud, hogy milyen napjegyben született. Az asztrológia tudománya azonban közel sem merül ki a napjegyben, vagy a napjegyekre készített általános sajtó horoszkópban, melyeket az újságok hasábjain, vagy a tömeges, általános információkra épülő weboldalakon található horoszkópokban találunk.

A születési képlet oly annyira egyedi, mint az újlenyomatunk, így nem is lehet kérdéses, hogy személyes életutunk, sorsunk benne rejlik saját, egyszeri és megismételhetetlen órahoroszkópunkban.