Most akkor karma van, vagy szabad akarat?
Ezt a kérdést biztosra veszem, hogy sokan, sokszor és sokféleképpen feltettük már, és valószínűsítem az is előfordult már egynéhányunkkal, hogy nem ennyire szofisztikált stílusban szakadt ki belőlünk ezen mondat….
Előző cikkemet, melyben az éves, szolár horoszkópelemzést foglaltam össze, úgy fejeztem be, hogy van, ami már nem asztrológia, hanem egyértelműen szabad akarat kérdésköre, és ezt igen bátran megfejeltem, egy „mindig Mi döntünk” befejezéssel, így hát elindult az ezzel kapcsolatos kérdéslavina.
A kérdés egyébként teljesen jogos, ezt én is elismerem. Azonban fontosnak tartom, hogy helyére pakoljunk magunkban egy-két, meg még pár száz dolgot, hogy a kérdésre el tudjuk fogadni a nagyon valószínű választ.
Továbbra is hiszem, hogy a születési képletünkben életutunk predesztinálva lett születésünk pillanatában. Ez pedig azt vetíti előre, hogy a feladatokhoz, legyenek azok sorsfeladatok, netán karmikusak, a lapok le lettek osztva már jó előre mindenkinek. A születési képletből ezen feladatok egyértelműen beazonosíthatók, egy családi mátrix vizsgálata során még a szülői vonal is megállapítható, ahonnan megnyertük magunknak az aktuálisan megoldandó „dilemmánkat”.
A szülött radix képletéből a feladaton túl a lehetőségei, képességei is kiolvashatók. Képzeljük el, hogy a sors vagy karma maga a képkeret, valamint a festmény erősebb kontúrvonalai, amelyek már a születés pillanatában elkészültnek tekinthetők. Azonban, ahhoz, hogy ez a festmény ne csak kontúrvonalakból és keretből álljon, ehhez kell még valami. Itt jön a képbe a szabad akarat. A meghozott döntéseink és cselekedeteink által megvalósítjuk, teljesítjük a feladatokat és ezáltal kitöltjük a festmény hiányzó részeit.
Természetesen, ha úgy döntünk, hogy egy feladatról nem veszünk tudomást és nem foglalkozunk vele, azt is lehet, maximum a végén nagyon más képet fogunk megalkotni és látni, mint amit szerettünk volna. Azt pedig, hogy a képet hány évig kell nézegetnünk, valóban csak a jó ég tudja. Egy biztos, ha elsőre elszúrtuk, akkor sincs semmi veszve, ahogy a dal is mondja: „színezd újra…”!
